2015. május 3., vasárnap

.

SZóval úgy néz ki még sem maradsz velem. Velünk. És ma van anyák napja. Nagyon szomorú vagyok. Egyfolytában csak azon gondolkozom, mit kellett volna másképp csinálni. A repülés volt az oka, vagy a fertőzés, amit óvatlanul bekaptam? Vagy miért? Miért? Miért?
Szerencsére nem mondtam túl sok embernek mi van, de így is szíven vág, mikor megkérdezik.
Nem értem miért kell még egy kis halált elviselnem. Mikor lesz már vége, hogy folyton elveszítek valakit? Elég volt. Tudod Uni nagyon unok már folyton lemondani, meg búcsúzkodni, meg elengedni. Elég volt. Most már küldj valakit aki marad is! Most már adj nekem békét. Vagy egyszerűen nem fogok tudni érzelmileg viszonyulni ezekhez a dolgokhoz többé, mert mire kötődnék, addigra el is vesztem. Elég volt. Ettől nem lesz belölem jobb ember. Nem fogok tovább fejlődni, csak érzéketlenné fogok válni, egyre kevésbbé akarok majd elérni bármit is. Vagy pont ez a célod? Addig ostorozni a balul sült kivitelezésekkel, amíg már nem akarok majd semmit? Köszi Uni jó úton vagyok a totális apatia felé. Hogy csak üljek itt pizsamában fényes nappal délben. Sorra lemondok tök jó kis programokat, mert félek hogy ha függőlegesben vagyok akkor jobban fog fájni és vérezni. És most már csak szeretnék túllenni az egészen.  Elég volt. Fáááájjjj. Fizikailag és lelkileg is!!!! Elég volt. Adj nyugalmat! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése