Már ezer éve nem vettem ki két teljes hetet az életemből úgy, hogy tényleg kikapcsoljak mindent ami a hétköznapi életben történik. És akkor eljött január 10. és Jody és én elindultunk a Gatwick repülőtérre, hogy felszálljunk a Vietnam airlines egy Szingapúrba tartó járatára, Ho chi min-i átszállással. Tudván, hogy Szingapúr trópusi időjárással kecsegtet, nem sok ruhát öltöttünk magunkra és így kissé dideregve érkeztünk meg a londoni 8 fokban a reptér North Termináljához, ámde annál lelkesebben.
London - Ho chi Min 11 óra (visszafelé 13, csak tippelni tudok miért), 2 óra várakozás, 2 óra egy másik repülőn és egyszer csak ott találtuk magunkat Szingapúr sci fi filmbe illő repterén. Komolyan ilyen nincs is. Mintha valakinek a nappalijába érkeztünk volna. Mindenhol süppedős kárpit, halk zene és a falakról (házon belül) dúsan leomló lianok és vizesések, mindez kisebb zöld trópusi kertecskékkel szabdalva. Az állunk leesett. Várakozni szinte egyetalán nem kellett sem a városállamba való bejutásért, sem a csomagokért. Minden megy mint a karikacsapás. Jody barátja pedig várt minket a kijáratnál, ahol az udvarias kínai néni közölte, hogy a taxink az 5ös állásban vár ránk. Hát így kezdődött.
Részemről nagyon kíváncsi voltam Szingapúrra, mert 2012ben cégen belül felvettek ide egy állásra, ám a Szingapúr-i kormány elutasította a vízum kérelelmem és így maradt Uxbridge:) Mikor Jody mondta,hogy ő szeretné meglátogatni a barátját eme "fine city"ben, hát habozás nélkül mondtam rá igent. Fine city a gúnyneve a városnak, ugyanis mindenért megbüntetik az embert. Pl. ha szemetel, ha köpköd, és ahogy Sander mesélte, bizony itt még a vidámkodni is tilos. Habár valóban ámulatba ejtő a rend és tisztaság, meg a hatalams felhőkarcolók és hogy semmi sincs ami 10 évnél régebbi lenne, bizony nem bánom, hogy nem sikerült ide emigrálnom annak idején. Sander nagyon kiábrándító dolgokat mesélt az expat életről. A város 80%-a kínai lakos, akik egyetalán nem barátkoznak. Ha egy szingapúri van a liftben és te mint "westerner" futsz a lift felé ők simán megnyomják az ajtóbecsukó gombot, hogy nehogy véletlenül együtt kelljen felliftezni a tizen ixedik emeletre és még sok egyéb antiszociális szösszenetet hallhattam.
Mivel sok zöld terület nincs a városban, ezért az emeleteken építenek ki kerteket, ami baromi jópofa csak éppen friss zöldséget nem nagyon adnak, ami mint leendő vegetáriánus igen megviselő volt a szervezetem számára. Amúgy mindent megkapsz itt. A boltokban a kínálat még gazdagabb mint Londonban, ellenben kétszer annyiba is kerül. Pedig London sem olcsó város. Na de nem panaszkodom, az pár nap igen mulatságos és tanulságos volt számomra. Ámultam bámultam és örültem, hogy még sem kellettem a helyieknek.
 |
| A Merlion Szingapúr jelképe, ami egy oroszlán ötvözve egy hableánnyal. khm. szerintem vkiknek elmentek otthonról... |
 |
| Luxus mindenhol, jópénzért |
 |
| HÁzigazdánk Sander, aki szerintem kiköpött Johnny Depp a Félelem és Reszketés Las Vegas-ból. |
 |
| Yukit azonnal szívembe zártam. Ő Sander barátja. |
 |
| Oké pozőrködni muszáj, főleg, mert kölcsönkaptam Miriam állat kameráját:) |
 |
| Mondom, semmit sem szabad |
 |
| Sander itt nyomorog |
 |
| Beerpong? Na ezen meglepődtem, hogy még ez is van itt? |
 |
| A kikötő, ahol mindneki pózol |
 |
| Happy hours egyet fizet kettőt kap akció: így csak 40 szingapúri dollár volt két korsó sör |
 |
| Én azt hiszem beértem volna ezzel a helyi bisztróval is, de hát ha Szingapúrban vagy... |
 |
| barátok |
 |
| Ez volt az első sör Szingapűrban a 30+ fokban:) |
 |
| gyorsétterem menü |
 |
| légkondi erdő |
 |
| mivel az éghajlat trópusi és mi épp a esős évszakban érkeztünk hamar megértettük, miért tettek esernyőt efölé a sétálóutca fölé: mert bár az eső itt meleg, attól még nedves. |
 |
| tényleg nem tudom, talán hangosbeszélő? |
 |
| Fear and loathing in Singapore |
Szingapúrból a jetstar ázsiai fapadossal repültünk tova Phnom Penhbe, ami Kambodzsa fővárosa. A kontraszt mérhetetelen nagy. Már a reptéren is. Lepattant szürke épület és igen csak meghosszabbítják a bejutást, a vízumkérelemnél és az igen alapos útlevél viszgálattal. Majd végre ki az utcára és beszippanthattuk az oly tipikus Kambodzsa illatot. Tuktukkal fél úra alatt behasítottunk a citybe és közben nevetve versenyeztünk a német kollégával, aki a repülőgépen mellettünk ült. Aztán buszállomás. A kontraszt Szingapúr high tech városa és Kambodzsa fővárosa között tovább nőtt.
Itt elmesélnék pár szót Kambodzsáról és a történelméről, mert így érthetőbb lesz sok minden. Kambodzsa történelme elég hézagos, mert annak idején mindent faalapú anyagokra véstek fel, ami nem túl időtálló. Eleinte Siem Reap volt a főváros, ahol minden király épített magának egy templomot. Majd a fővárost áthelyezték Phnom Penhbe, majd újra vissza Siem Reapba és aztán vissza PPbe. Volt francia gyarmat, majd egyszer csak egy kommunista khmer született Saloth Sar átvette az uralmat, aki magát "Brother Number One" néven nevezte, de a jól ismert neve Pol Pot. Szóval Saloth Sar Párizsban találkozott a kommunista párttal és az eszmrendszer totális híve lett. Visszatérve Kambodzsába egy erdőben éldegélt mint egyszerű ember, majd egyszer csak elmentek neki otthonról. Szövetkezve más "Brother Number 2, 3, 4.."okkal átvették a hatalmat Phnom Penhben és elkezdték kiírtani a saját népüket. Kezdve azokkal akiknek valamiféle iskolai végzettségük volt. Akiket nem kínoztak és öltek meg, azokat kihajtották a mezőkre, hogy jó munkásemberként ottan dolgozzák magukat halálra. A fővárost több mint 3 évig egy szellemváros volt és a szisztematikus népírtásnak köszönhetően, ma nem nagyon látni 35 évesnél idősebb embert a főváros utcáin. Oh igen, mert hogy mindez a nem is olyan távoli 70-es évek végén történt. Aztán jött a vietnámi hadsereg, akik elöl Pol Pot és társai a messzi északra menekült és ezzel Kambodzsa fel lett szabadítva. Végül a király is vissza került a trónjára és Kambodzsa ma egy buddhista királyságként éli életét.
Pár évvel ezelőtt azt olvastam, hogy Kambodzsában az idősebbek beszélnek franciául lévén gyarmati ország volt, ellenben most mindneki angolul beszél. Hihetetlen gyoran fejlődik az ország, de nem vagyok benne biztos, hogy jó irányban. Nagyon nagyon remélem, hogy valami jó fog történni az országgal a véres történelme után. Egyelőre azt látni, hogy mindenhol lázasan építkeznek. A kommunizmus után, most építik a kapitalizmust. A világ minden részéről tolják a pénzt az országba. Amerika, Anglia, Európa, Oroszország, Kína, Kanada, Ausztrália. Mindenhol építkezés folyik ezerrel. Phnom Penhben megallás nélkül nőnek a felhőkarcolók, hallani az építkezés zaját mindenfelöl és a tengerparton pedig gombamód szaporodnak a bungalók és a luxus nyaralók. Szigeteket lízingelnek gazdag orosz befektetők. Míg az ország másik fele meg holt szegény. És koszos. A főváros levegője olyan rossz, hogy csak maszkkal lehet közlekedni az utcákon. Hála a tuktukforgalomnak. Mert hogy tömegközlekedés az nincs. Az országon belül három féle közlekedésre van lehetőség. Busz, repülő vagy hajó. Mi a legolcsóbbat és egyben a legkényelmetlenebbet választottuk. Az éjszakai buszozás. Igazából persze jót mulattunk közben. Nos utak, mint olyanok igazából nem léteznek. Az országút inkább valami vörös poros földútra hasonlít és a csomagunkat is eme finom vörös porral betakartan kaptuk vissza, amit a kedves tuktukosok azonnal takarítani kezdtek zsenge faágakkal. Annak idején a franciák kiépítettek ugyan vonathálózatot, de valahogy erről elfeledkeztek és mára az erdő nőtte be a vonatsineket. Valamint a neten mindenféle kisfilmek keringenek, hogy ha lövödölzni szeretnél, akkor Kambodzsa igazán jó hely erre. És valóban Siem Reapban a tuk tuk veztőknél lévő képes programajanlón, a templomok és a dzsungel kalandtúra mellett ott figyelt a lövöldözés igazi fegyverekkel is, mint kiváló turistaprogram. Nos mi nem voltunk ennyire kalandvágyóak, így a templomjárás után a kellemesen olcsó masszázst és pedikűrt választottuk.
Na de nagyon elkalandoztam.
Szóval érkezés Phnom Penhbe délután 2kor. Busz indulás Siem Reapba éjjel 11kor. Gyorsan kibéreltünk egy szobát kemény 8 dollárért, (nos...legalább az ágynemű és a törölköző látszólag tiszta volt, ellentétben minden mással), hogy a csomagunkat legyen hol tárolni és nekivágtunk a városnak. Mint előbb említettem a főváros kissé kaotikus. De első nap még szórakoztató volt az olcsóság és az ismeretlen ételek csábító illata 2 dollárért. Olcsó vendégházak, rengeteg bár itatós lányokkal, ezüst nemű, királyi palota, luxus hotelek, por, por, légszennyezettség, szegénység, műanyagszékes "éttermek" az utcán, sötétedés után gusztustalan "western turisták" a Ton le sap partján csinos fiatal khmer lányokkal. És egy csodálatosan kreatív ezüst design ékszerüzlet, egy csodálatos ezüst gyűrűvel, amit nem vettem meg, mert gondoltam Siem Reapban lesz majd más és olcsóbb.
 |
| Első tuktuk Kambodzsában |
 |
| ilyen ronda műanyagpapucsot minden szállásunkon mellékeltek, miközben jól láthatóan agyonhasznált volt |
 |
| A 8 dolláros szoba |
 |
| A nejlon zacskó a lényeg. The co-orperative az angol ABC láncolat. HOgy került ez a zacskó ide Phnom Penhbe a kukát bélelni? |
 |
| A randa műanyagpacsker mellé jár a fogkefe fogkrémmel, amitől garantáltan világítani fogsz |
 |
| szoba fürdőszobával |
 |
| hotel folyosó |
 |
| kilátás |
 |
| hotel belső |
 |
| Phnom Penh legszebb sétáló utcája |
 |
| de mi boldogok voltunk, hogy ott lehettünk |
 |
| sötétedés után itt korzóznak az rusnya öreg nyugati turisták fiatal khmer csajszikkal, míg a háttérben már látszik, az új világ, a luxusszállóval. a folyó tuúlpartján szinte kizárólag újonnan épült szállodákat láttunk |
 |
| kissé váratlan: koporsó üzlet |
 |
| a vintage divat ide is elért |
 |
| így árulják a benzint, nem is tudom akarom e tudni, honnan szerzik... |
 |
| szépségideál |
 |
| és az első sör Kambodzsában |
 |
| vegavacsi 2 dollárért és finom volt! |
 |
| na ez a negyed, ahol az itatós lányok és egyéb lányok találhatók és szórakozóhelyek tömkelege |
A buszt még itthonról foglaltam interneten fejenként 15 dollárért, Giant Ibisnél, mert a neten azt olvastam, hogy ők a legjobbak és valóban. Bár nem volt privát szféránk, ám az ágyunk (a buszon csak emeletes ágyak vannak) kényelmesen nagy volt és ki tudtunk nyújtózni a hosszú úton. Egy kedves khmer fiatalember mindent elmagyarázott angolul, kaptunk vizet az útra és egy zacskót, amiben a cipőnket tárolhattuk. A takaró puha volt és meleg, akárcsak a párna. A busz nem is olyan öreg kb. 12 éves. Aztán elindultunk. Zötykölődés. Kicsit reménykedtünk benne hogy csak a városban lesz ilyen, de nem. Egész úton zötykölődtünk. Én reggel 4 után alhattam el, mert 4:11 után a követkő időpont 6:12 volt az órán. Jody egyetalán nem aludt.
Érekzés Siem Reapba. Tuk Tuk 3 dollárért (btw minden US dollárban értendő, az automatákból is US dollár jön ki, ellenben nem centben adnak vissza hanem khmer rielben.) Szállást szintén otthon foglaltam közel a Pub Streethez, ami a helyi turistaközpont. Siem Reap amúgy sem egy nagy város, könnyen bejárható gyalogosan. Reggel 7kor sajna azonban a szállásunk még nem volt kész. Így vételeztünk egy olajos omlettet és egy nagy fehér bagettet (francia örökség) reggeliként a nagyon cuki khmer recepcióstól. Aki tök jól beszélt angolul és bár 25 éves volt még is öregnek érezte magát. Majd séta a cityben. Rengeteg étterem, old market pontosan ugyanolyan ruhákkal, mint amit bármelyik másik délkelet ázsiai országban megvásárolhatsz. Pontosan olyan terítővel, amit annak idején Thaiföldön vettem kedves barátnéimnak. És ezüst ékszerekkel. Aztán barangolásuk során ráleltünk a Garden of Desire nevű ezüst designer boltra, ami pontos ikertestvére volt a Phnom Penh-inek és ott volt a gyűrűm is, amit Phnom Penhben kinéztem. A bolt egy posh luxus spa centrumnál volt egyéb kambodzsai designer boltok társaságában. Méreg drága, de kiváló minőségi khmer termékkel. A környezet abszolút kellemes, tiszta és megnyugtató ellentétben a belvárossal, ahol minden olcsó és gagyi és poros. De én élveztem mindkettőt. De a gyűrű itt is drága volt, szóval maradt a boltban.
Délután elfoglaltuk a szobánkat és bizony a fejenként 7 US dolláros árért valami kis csodában volt részünk. Tiszta, komfortos, saját fürdőszoba melegvizzel hatalmas ágy, tv, fogkefe. Minden volt ami kell.
 |
| a ház tisztántartása végett cipőket kérjük kint levenni |
 |
| hotel "lounge" |
 |
| szóval így néz ki hátulról |
 |
| ilyen kocsikkal tele volt az út, marha jó shaket csináltak friss gyümölcsből , kemény 1 dollárért |
 |
| húspiac |
 |
| étteremvadászat |
 |
| batmobil |
 |
| hát ezen azért mosolyogni kellett |
 |
| a bizonyos gyűrű, amit kinéztem |
 |
| designer shop |
 |
| reggeli |
 |
| pancake |
Estefelé jött értünk tuktukos barátunk és kivitt minket a templomokhoz. Megvettük a másnapi belépőt, amivel még aznap be tudtunk menni megnézni a naplementét a Phnom Bakheng romjairól. Ez volt az első ismerkedés a híres templomrendszerrel. És mondanám, hogy micsoda élmény volt, de sajnos nem nagyon volt szabad férőhely a csúcson, szinte Ázsia összes turistája ott fényképezte a naplementét. Ezen igen jót szórakoztunk és mivel a naplementét nem tudtam igazán jól lefotózni, hát a naplementében szórakozó szerzeteseket fotóztam. Mert ők is emberek. És ők is pózolnak a nappal. És van tabletjük, meg mobil telefonjuk és nem félnek használni. Mert ők sem szentek, még. Igen vicces, hogy itt a nyugaton, mi azt hisszük, hogy minden szerzetes biztos valami szent megvilágosodott lény. Nos nem igazán. Ha belegondolunk, ezen országok olyan szegények, hogy szerzetesnek adni a gyermeket még mindig jobban hangzik, mint kurvának adni, vagy koldulni küldeni vagy bármi még rosszabbanak. És bizony attól, mert valaki a megvilágodosát keresi még szórakozhat a naplementében és élvezheti a földi élet örömeit. Vagy nem?
Este vacsi vadászat a Pub street környéki kis utcákban. És az utikönyv minden fenyegetése ellenére, igen is létezik vegetáriánus kaja Kambodzsában, sőt mi találtunk egy igen bájos és nagyon finom vegetáriánus étteremet is. De amúgy is a nővekvő turista áradat okán a khmer konyha minden étele választható tofuval is hús helyett és egyetalán nem néztek ránk hülyén, hogy nem eszünk húst. Amúgy is meg kell jegyeznem, hogy szegény utikönyvünk többszörösen csődöt mondott, pedig tavaly (2014) szeptemberi kiadást vettük meg. Pl Phnom Penhben 3 címre akarunk eljutni étteremhajszánk során és egyik étterem sem volt ott, ahol lennie kellett volna. Így maradt a szabad vadászat, de mindig sikeresen. A különböző jószándékú kölföldiek által vezetett projekteknek köszönhetően VAN organikus vegetariánus étterem Kambodzsában.
 |
| Hard Rock cafe... |
 |
| vacsi vadászat |
Másnap reggel 4:40kor ébrszető, tuktuk, Angkor Wat kötelező napfelkelte nézés. Kűzdelem az első sorokért. Sajna 5:30as érkezés későinek bizonyult a mesterséges tavacska partja már tele még koraibb turistákkal, de sebaj, mert egy kimagasló kövön féllábon egyensúlyozva az életem árán is, de megcsináltam a tökéletes képet, amibe egy turista sem lóg bele. Aztán napfelkelte után, kiürül a terep, majd a horror áron reggeliztető khmerek is feladják a harcot. És akkor nyugalomban körbejártuk Angkor Wat-ot. Ami a legnagyobb templom az össze közül és nem véletlenül olyan népszerű. Tényleg csodálatos építmény. És a reggeli fényekben még elbűvölőbb a látvány. És reggel 7 és 9 között viszonylag néptelen is. Szerettem.
A WC felé haladva újabb renitens buddhista szerzetest találtunk, aki ugyan szépen kisöpörte a funkcionáló kis templomot, majd jól leült meditáló pózába és mobiltelefonjába merült. Hát ez van.
 |
| ez a másik tavacska volt, ahol nem voltak annyian vajon ott is ugyanolyan volt a kép? |
 |
| ott az árnyékunk! |
Angkor Wat után a gondos tuktuk sofőrünk féltve egészségünket, elvitt minket egy tiszta és rendes étterembe, ahol jól bereggeliztünk majd folytattuk utunk egy kis templomhoz, aminek nem emlékszem a nevére, ellenben nem sok turista volt körülötte és bár kisebb volt, még is azt kell mondjam ez volt a kedvencem. Itt nyugodtan lehetett sétálni és átélni, hogy vajon milyen is lehetett hajdanán eme pompás építmény.
Eztután jött a Ta Prohm, amit én eddig úgy ismertem, hogy a dzsungel által benőtt templom, de lelkes sofőrünk csak mint "a templom ami a Tombraiderben volt" emlegette, nagy büszkeséggel. Na itt aztán volt turistaáradat és mivel viszonylag kis helyre koncetrálódott sok kicsi japán és koreai, kicsit olyan szardinias halkonzerv élményem támadt. De így is lenyűgöző volt, ahogy a fák gyökerei minden irányba keresték az utat, hogy a földbe hatoljanak az éltető vízért. Mert a természet az úr. Nem számít milyen nagyot, milyen szépet alkotsz. A természet idővel visszaveszi, ami az ővé. Jajj, annyira csodálatos volt. Ez volt az a pillanat, amikor a bakancslistáról lehúzhattam még egy darabot. Emlékszem mikor 15-20 évvel ezelőtt láttam egy műsort a furcsa templomról, amit a dzsungelban találtak és a kutatók nagy lelkesedéssel vágtak utat a romokhoz. És most ott voltam. Része lettem. Megfoghattam. És örökké velem marad. Ez a templom volta az, ami miatt évek óta el akartam jönni Kambodzsába, ahova páran megígérték, hogy elvisznek és sosem tették meg. Aztán jött Jody és 7 héttel az ismeretségünk után lefoglalta velem együtt a repjegyét. Hogy ő bizony nem ígérget a vakvilágba, menjünk bébi Kambodzsába. És a javáról akkor még csak halvány sejtelmeim voltak.
Aztán elhaladtunk a királyi palotánál és annak eleféntharcos terménél, az akkori király 12 feleségének emelt temploma mellett és felmerült bennünk a kérdés, hogy te jó ég mi az istent csinálhattak ezek az elefántokkal, hogy eme békés élőlények harcbaszálljanak egymással.
Utolsó helyszín a Bayon volt, amely számtalan tornya arról híres, hogy minden tornyon 4 különbüző irányba tekintő buddhafej van. Mivel itt sem volt túl nagy a turistaáradat így elpöszmötöltünk némi időt és pixelt.
A templom túra itt számunkra véget ért, mert félvén, hogy túl sok lesz a templomból csak egy napi jegyet vettünk, de hogy őszinte legyek bizony tudtam volna még többet is nézni. Mert bár látszólag mind ugyanolyan, valójában mind más és mind egyedi és különleges valamiért. Szerettem mindegyiket. És hálás vagyok, hogy ott lehettem.
Este séta a belvárosban, ahol rábukkantunk egy cuki khmer koktélbárra, amit Asana-nak hívnak és a város utolsó faházikójából alakítottak át. A stílus némiképp emlékeztetett egy trendi pubra Londonban, ahol a fenntarthatóság jegyében olcsó anyagokat használnak igen leleményesen. A ház alsó részében lebegő ágyakon kénylemesen elfekve khmer koktélokat szürcsöltünk, amiket a tulaj egy khmer nőci komponált meg. Ezt azért muszáj megjegyeznem, mert életem párja meg volt győzödve, hogy csak is nyugatiak lehetnek a tulajok, mert annyira menő volt a hely és annyira a mi ízlésünk szerint való. Nos az imént talált cikk felfedi a valóságot a tulajról:) http://grantourismotravels.com/2014/07/29/a-siem-reap-khmer-cocktail-making-class-at-asana-bar/ Szóval egy khmer csajszi akinek francia pasija van és így visszaemlékezve láttuk is őket a bárban. Na de csak annyit mondanék, hogy ha egyszer arra jártok, mindenképp menjetek be oda. Legjobb hely Siem Reapban.
Másnap hosszas lustálkodás, séta, teljes thai masszázs egy kellemesen olcsó ám minőségi szolgáltatás nyújtó helyi spaban, ahol a pedikűrhoz OPI lakkot használnak. Kicsit leesett az állam. 8 dollárért:)
Aztán jött az igazi nagy kaland, mert hogy inenntől már nem volt megszervezve az utunk, egészen az utolsó napig szabadok voltunk. Utolsó éjszakánkra volt egy szállásunk foglalva egy 4 csillagos butik hotelben Phnom Penhben.
A Siem Reap-i szálláson a kedves khmer fiúcska foglalt nekünk buszt Sihanoukvillebe a tengerpartra még első nap, azonban utolsó reggelünkön kicsit aggasztó volt, hogy megkérdezte, mik a további terveink..Mondtuk neki, hogy dehát foglaltál nekünk buszt Sihanoukvillbe, mire kétségbeesetten elkezdett telefonálgatni, de kb 10 perc pánik után kaptunk két színes jegyet egy hotelbuszra, ami elvisz minket Phnom Penhbe majd onnan Sihanoukvillbe. És majd este 7:30kor jönnek értünk. Nos 8:30kor még sehol senki, de 9:00 kor már a buszon ültünk, párdon feküdtünk. El kell mondjam, hogy eme pici aggodalmon kívül semmi problémánk nem volt az út során, minden potnosan és úgy működött, ahogy azt kértük, megrendeltük és azt kaptuk amiért fizettünk. Mindig és mindenhol. (Na jó kivéve a vietnam airlinest, ahol Jody hindu vega kajájába döglött állatot csempésztek, minden egyes alkalommal.) Nos eme éjszakai busz egy helyi társaságé volt, így az ágyméretek is a helyiekre voltak szabva és pl. én nem vagyok nagyon colos, de a lábam nem tudtam kinyújtani hasonfekve. Egy büdös szót nem szóltak hozzánk angolul, így csak reménykedni tudtunk, hogy oda kerülünk, ahova menni akarunk. És láss csodát 13 óra múlva kitettek minket Sihanoukvilleben. Még át sem kellett szállnunk. Pedig a recis fiú azt mondta. Szerencsére volt jó kis alvást segító nyugtatónk, így gond nélkül átaludtuk az éjszakát a függönnyel elszeparált ki csomagtérhez hasonló lyukunkban, hogy aztán Sihanoukvillben felszálljunk a speedboatra és elsuhanjunk Koh Rong szigetére.
 |
| volánbusz? |
 |
| országút |
 |
| reggeliző |
 |
| frissen kipihenten ébredve |
Na sziget egy egész más világ volt megint csak. Koh Rong a legnagyobb sziget Kambodzsában, de csak egy falunak mondható létesítmény van, ahol néhány khmer család lakik, akik egyetalán nem beszélnek angolul, azonban lelkes világjáró nyugatiak szinte átvették az uralmat a szigeten. Van egy project amit friends of koh rongnak hívnak és a célja, hogy megtanítsák a helyieket angolul, hogy ők maguk legyenek képesek irányítani a szigetet, mielőtt gazdag külföldiek kiaknáznánk a sziget rejtett kincseit. Jelenleg a szigeten gyakorlatilag semmilyen infrastruktúra nincs. Utak nincsenek, meleg víz úgyszintén. Áram csak meghatározott időpontokban és a higéniáról bizony elég erős kétségeim voltak. Ezt alátámasztva össze is szedtem egy jó kis torokgyuszit lázzal, majd ezt követően a "asian bowel syndrome" tört ki rajtam, de az már csak Phnom Penhi megérkezésemkor. Na de. Ettől még a hely maga paradicsom. A természet érintetlensége meg sosem baj. Na persze én bosszankodtam egy kicsit, hogy gyakorlatilag mindenhol találtam eldobált ezt azt. Érkezésünkor beterelték a hajó összes utasát egy "étterembe" és egy eréjes hangú holland hölgy átadta nekünk a legfontosabb tudnivalókat a szigetről, majd ezután mindenki mehetett szállást vadászni magának. Valahogy mi rossz irányba indultunk el és jól elvesztünk a paradicsomi sziget és a tenger csodálásában és végül szállás nélkül kulloghattunk vissza a központba. Ahol végül a falu kellős közepén kivettünk egy szobának épp nevezhető valamit, aminek az ablaka a szomszéd pubba nyílt. 15 dollárért egy éjszakára. Nos ha belegondolok, hogy ezért micsoda menő szobánk volt Siem Reapba...nade sebaj. Úgy sem a szobában kívántuk tölteni a napjaink. És meglepetésünkre a szomszédos deszkával körbevett ágyakon magyar leányzók osztoztak. Amúgy a 3 nap alatt több magyarral találkoztam ott a szigeten, mint amennyi magyart megismertem itt Londonban az elmúlt 2 és fél év alatt. Hátizsákos világgámenős blogolosok és 1 hónapra partizni mentem tipusúakkal vegyesen. Cukik voltak és nagyon jó társaságnak bizonyultak.
A sziget másik furcsasága, hogy minden kajához ingyen sört adtak. Így már délután 3kor elkezdtünk inni, majd később a koktél "happy hour"t használtuk ki igen rendesen és aztán egyszer csak valamikor este 10 tájban ott termett előttem egy tál sültkrumpli, rajta az ezüst gyűrű, amit kinéztem Phnom Penhben és Siem Reap-ban is és ott térdelt mellettem az emberem és megkérdezte, hogy "would you marry me?". Igen, kérem ez egy megfontolt szándékkal előre kitervelt lánykérés volt. Bár eredetileg Phnom Penhben akarta feltenni a kérdést az utolsó éjszakánkon, de mivel a beszélgetés úgy alakult azon az éjszakán, ott a bűvös szigeten ő hirtelen spontánra váltott, elkérte tőlem a zárható kisszerkényünk kulcsát, hogy lehozza a szobában titkon őrizgetett gyűrűt és ráhelyezze a tányérra, amelyen az általam rendelt sültkrumpli figyelt a konyhában. Friss jegyességünket, mert persze hogy igent mondtam, (igazából a válasz az volt: "of course") egy a tengerparton tartott partyval ünnepeltük, ahol kezdetben old school goa szólt, majd house ra váltottak, de ez engem akkor már egyetalán nem érdekelt. Táncoltunk és mulattunk.
Másnap persze borzadáj másnaposság és a tény, hogy keresni kell új szállást. Át akartunk menni a másik oldalra, mert azt mondták, ott is vannak bungalók és az ugye a nyugati oldal, de valaki elriasztott minket a hajótaxi árak említésével és így csak átköltözünk egy másik remek deszkákkal körbevett ágyra egy másik vendégházba. Ami legalább csendesebb helyen volt. Legalább is azt hittük. Mert ott meg az állandó kopácsolás és reggeli kakaskukorékolás miatt nem lehetett aludni. Na de legalább a fürdőszoba tiszta volt. És az bizony nagy dolog. Később persze kiderült, hogy kb 3-5 dollárért áthajókázhattunk volna a másik oldalra és 20 dollárért saját bungalónk lehetett volna tengerre néző kilátással. Ezt csak azért írom, ha egyszer valaki oda szeretne menni, ne álljon meg a kikötőben, mert bár már az is paradicsomi volt a sziget tele csodával és gyönyörűséggel.
A sziget amúgy tényleg csodálatosan szép. Megtaláltuk az úgynevezett titkos tengerpartot. HOsszan elnyúló fehér homokos parttal és az odavezető úton megtaláltuk azokat a bungalókat is, ahol álom lett volna maradni. A sziget nyugati oldalára egy 45 perces dzsungeltúrán jutottunk el és konkrétan liánokon meg kötéleken kellett leereszkednünk a partra. Naplemente nézés. Aztán csónakkal vissza a másik partra. És ami életem másik legszebb emléke a szigetről az az éjszakai fürdőzés a világító planktonokkal. Én nem is tudtam hogy ilyesmi létezik. Képzeljétek el, hogy tökéletes sötétben lebegtek a tengerben, de amikor megmozdultok testetek minden része körül csillámlani kezd a tenger kékes fénnyel. Leírhatatlan. És megfelelő eszköz nélkül lefotózhatatlan. Az élet csodája. Na jó nincsenek rá szavaim. Ennyi.
 |
| Sihanoukville érvén nyugtáztam, hogy van orvosi segítség |
 |
| Speed ferry |
 |
| mi van srácok valami bűzlik? |
 |
| mi lehet aza vörös csík? |
 |
| hurrá megérkeztünk:) |
 |
| eligazítás |
 |
| szálláskeresés |
 |
| szállást nem találtunk, de boldogság volt |
 |
| és igen sikerült eltalálnom a tengr kék színét a körömlakkommal |
 |
| szállásszerűség |
 |
| free beer for meal |
 |
| ez a friends of koh rong project háza |
 |
| ő meg az én barátom |
 |
| mit lehet csinálni a szigeten |
 |
| a "belváros" |
 |
| na ezzel az öltözettel igen bajban voltam. tényleg pizsamában rohangálnak a helyiek vagy ez a népviselet? |
 |
| hát őőő, nem is tudom... |
 |
| egyes őslakosok az erdőben sátraztak |
 |
| szóval így történt a lánykérés |
 |
| fogalmam nincs kik ők |
 |
| tánci tánci |
 |
| magyar lányok |
 |
| Ági Gyöngyi Judit |
 |
| magyar bagázs |
 |
magyar különítmény balról jobbra: Pisti, Judit, Ági, Tomi, Rita, Bori és jómagam
rajtuk kívül még belefutottunk egy párocskába és még egy srác érkezett később |
 |
| szállásszerű 2, ezűttal kék szúnyoghálóval |
 |
| kis csapatunk áttört a dzsungelen, hogy felfedezze a nyugati oldalt |
 |
| miközben Glen megkeményedett... |
 |
| mert elvan a gyerek ha játszik:) |
 |
| na a hello kittyt nem értettem |
 |
| végre működő wifi!! |
 |
| ez a szörny! |
 |
| félek ők a turisták étkei lesznek |
Innen már nem sok izgalmas várt ránk. Éjszakai busz Phnom Penhbe, éjjel egykor szálláskeresés. Hajnalban rosszullevés, hasmenés, hányinger. Majd átköltözés a luxusszállodába, ami beszarás menő volt és rendesen ki is használtuk, egyrészt mert én nem éreztem magam túl jól másrészt, mert Phnom Penh nem a legmenőbb város a világon, mint azt feljebb már említettem. Azért tettünk egy sétát, amely során vettem egy gyűrűt Jodynak, attól a tervezőtől, akitől az enyém is származik és hosszasan eldumiztunk az eladó sráccal és jééé a tervező egy khmer fickó, aki Siem Reapban lakik. (Jody meg mert volna esküdni, hogy "western design":) http://gardenofdesire-asia.com/
Találtunk pár szép khmer designer boltot és egy nagyon klassz organikus vegetarianus éttermet is:)
 |
| az ékszerbolt:) |
Másnap vissza Szingapúrba, amit ez alkalommal nagyon tudtam értékelni a tisztasága és a rendje miatt. Következő nap döglés a napon a medence mellett, sajna az én erőmből többre nem futotta (továbbra is beteg voltam). De igazából pont jól is esett:) Este reptér, búcsú Ázsiától és vissza Londonba.
Hát így. Ez volt a nagy kaland. És furcsa mód bár nagyon élveztem, nagyon kikapcsolodtam és nagyon elköteleződtem, nagyon nagy döntéseket szültünk a jövőre nézve, de jól esik újra itt lenni Londonban. Itthon a kis lakáskánkban. Ahol nyugalom és béke van.
