a varakozas nehezsegei

egy kedves baratnem kerdezte, hogy mit ereztem az alatt a 8 het alatt mig terhes voltam. egyresz oromet, varakozast, alig vartam hogy elteljen a 12 het es mindnekinek elujsagolhassam, de valahol nagyon feltem, hogy nem fog osszejonni, mert annyira semmi jele nem volt ennek a terhessegnek. Semmi de semmi. Nem duzzadtak a melleim, nem volt az az erzes bennem, hogy nem vagyok egyedul, nem ereztem a mindent elsopro erzest, hogy szeretek egy lenyt aki meg csak most formalodik. Neha pillanatokra, mikor nezegettem, hogy mekkora lehet, de mivel a felelem mindig ott olalakodott, hogy valami nincs rendben, inkabb csak konyorogtem magamban, hogy mindne rendben menjen ott a testemben. Remenykedtem, hogy eleg kenyelmes neki ott bent es mindent megkap a tokeletes fejlodeshez. De ugy tunik nem igy volt. Valami nem stimmelt es o elment. Itt hagyott egy kis urt. Kicsi volt mint egy babszem, eszre sem vettem mikor eltavozott. Csendben ahogy jott el is ment. En meg itt maradtam egy lyukkal a mehemben es a szivemen. 

Üresség

kiestett belöllem egy kis szövetdarab. aztán kirángattak belölem még többet. a helyén meg valami lyuk lehet. érzem, ahogy tátong. és a lelkemből is kitéphettek egy darabot. mert valami nagy űr tátong csak ott. nem tudom hogy fogom azt betölteni.
egyre több ott a lyuk. egy apa minusz, egy báty minusz, egy bébi minusz, még egy. és számtalan szerelem...mert a szerelem lyukakat még csak betömködi az ember lánya. de a többi? hogy pótolod?

hullámvasútra ültem fel. de már nem tetszik. ki akarok szállni.

piciny pinduri életmag, kiesett és elfolyt a lefolyón. nem sikerült a laboratóriumi kísérlet lehúzzuk a kukán. majd legközelebb talán több sikerrel jár kedves.

.

SZóval úgy néz ki még sem maradsz velem. Velünk. És ma van anyák napja. Nagyon szomorú vagyok. Egyfolytában csak azon gondolkozom, mit kellett volna másképp csinálni. A repülés volt az oka, vagy a fertőzés, amit óvatlanul bekaptam? Vagy miért? Miért? Miért?
Szerencsére nem mondtam túl sok embernek mi van, de így is szíven vág, mikor megkérdezik.
Nem értem miért kell még egy kis halált elviselnem. Mikor lesz már vége, hogy folyton elveszítek valakit? Elég volt. Tudod Uni nagyon unok már folyton lemondani, meg búcsúzkodni, meg elengedni. Elég volt. Most már küldj valakit aki marad is! Most már adj nekem békét. Vagy egyszerűen nem fogok tudni érzelmileg viszonyulni ezekhez a dolgokhoz többé, mert mire kötődnék, addigra el is vesztem. Elég volt. Ettől nem lesz belölem jobb ember. Nem fogok tovább fejlődni, csak érzéketlenné fogok válni, egyre kevésbbé akarok majd elérni bármit is. Vagy pont ez a célod? Addig ostorozni a balul sült kivitelezésekkel, amíg már nem akarok majd semmit? Köszi Uni jó úton vagyok a totális apatia felé. Hogy csak üljek itt pizsamában fényes nappal délben. Sorra lemondok tök jó kis programokat, mert félek hogy ha függőlegesben vagyok akkor jobban fog fájni és vérezni. És most már csak szeretnék túllenni az egészen.  Elég volt. Fáááájjjj. Fizikailag és lelkileg is!!!! Elég volt. Adj nyugalmat!