Nem is tudom hol kezdjem el a sztorit. Talán valahol az elején. Vagy a születésnapomig menjünk vissza leglább. Mert volt egy olyan érzésem, hogy nekem Portugáliába kell mennem. Mondhatni kaptam egy hívást. Mindenféle ötletek voltak, hogy hova és miért, de nem volt hozzá partner. Aztán a születésnapomon az Osho meditáción kaptam egy tippet, hogy van egy Osho fesztivál Portugáliában, ahova akár egyedül is elmehetek. Kisebb filózások után, megvettem a repjegyem Faroba, befiztettem az összeget, teljes ellátással a fesztiválra és vártam mi lesz. Még hotelt is foglaltam Faroban, arra a két éjszakára, amit egyedül a városban lófrálva terveztem eltölteni.
Szerencsére le kellett mondanom. :)
Azt hiszem életreszóló utazásban volt részem és habár 4 napig egy helyben voltam és ugyanazt a csodás dombos hegyvidéket néztem minden nap, még is eddigi életem legnagyobb útja volt a belső tudatosságomba.
Már a kezdetek is ígéretesek voltak. Pl. a fesztivál szervezője Nartan, nagyon pontosan és gyorsan válaszolt minden levélkémre. Majd utazás előtt egy héttel belebotlottam Sambe, aki szintén Portugáliába az Osho fesztiválra készült. És mikor írtam Nartan-nak, hogy végül is akkor hogy jutok el Faroból a helyszínre, azt a választ kaptam hogy Sam majd felvesz kocsival éjjel. Én ebből arra a következtetésre jutottam, hogy ha éjfélkor eljön értem valaki, akkor biztos nincs az a fesztivál olyan messze a várostól. Nos. Megérkeztem éjjel fél 1kor Faroba és Sam sehol. Sms, telefon után kiderült, hogy no para úton van, csak kicsit eltévedt. Nos. A fesztivál 2 órányi autokázásra van Faro repterétől. Nem is tudom mit mondhatnék. Minden hálám Samé- Aki hatalmas mosollyal és meleg öleléssel üdvözölt az egyébként is forró éjszakában.
Szóval 2 óra autókázás során igyekeztem kedvesen csevegni, hogy ébren tartsam angol sofőröm, aki ugye nem annyira van a balkormányhoz szokva...és vaksötétben voltunk. Csak a csillagok és az autónk lámpája világított.
Másnap reggel végre megláthattam hova is kerültem. Sam felvert nekem egy sátrat a magáé mellett, de mire kikászálódtam, ő már sehol sem volt. Így kissé szorongva elindultam az egyetlen épület felé, hogy valami reggelihez és emberi szóhoz jussak. És ezen közben felmértem a terepet.
A teraszos mediterrán háznál egy nagy asztal körül már többen összegyűltek és jókedvűen reggelizgettek én meg nagy szorongásomban, csak annyit bírtam kinyögni, hogy hello, én itt új vagyok. Egyből hellyel lettem kínálva és legnagyobb csodálatomra azonnal mindenki rámmeredt. Na kicsit sem éreztem magamat zavarban. És ezt szóvá is tettem, ami tovább növelte jókedevüket, de a mellettem ülő kedves szőke és világító égkékszemű jótét lélek picit megölelegetett, hogy ne aggódjak, itt mindenki idegen. Persze a régi jó szokásaimhoz híven és mivel kékszemfüggő vagyok, (örömmel jelentem, hoyg csak voltam! ) azonnal elkezdtem agyalni, hogy na majd ezt a pasit kéne felszedni...Mint kiderült, az ő neve is legalább annyira kimondhatatlan mint az enyém. És bár tökéletes német akcentje volt, azért ő valójában lengyel. Ő volt Gzsegos (nem így írják, ez a szerintem fonetikus írása a nevének) vagy ahogy a többiek elnevezték Blueberry. Nyilván kétség sem fért hozzá, miért kapta ezt a nevet. Volt ott mindenféle ember, Nirav aki a legédesebb indiai fickó, akit valaha ismertem, meg Niravo, aki Chile-i, meg angol tisztaszemű úriember, zenész. Aztán egyszer csak megjelent Kea. Aki kanadai, de 6 éve nem él már ott, azóta barangol, tanul és gyógyít. 22 évesen. És belibbent a csodás kék szemeivel és szőke hajával, istennői kecses mozdulataival és mindenkit megölelt és jól bemutatkozott. Na akkor lekoppant, miért néztek rám így a marslakók. Mert én volt a marslakó. Ez itt más világ, mint a real matrix. Itt mindenki szeret mindenkit és mindeki elfogad mindenkit, úgy ahogy van. Nem érdekes mit tettél, a múltban vagy mit nem, vagy milyen a szemed színe, amíg abban ott lakozik a fény. (Through your eyes I see the light, through your eyes I see the eternity...) Amíg megosztod a szeretetet és elfogadást és a békét, addig csak ezt kapod vissza. Mi egy nagy család voltunk, vagyunk. Egy anyag. Egy lélek. A négy nap fent a hegyekben igazi csoda volt.
Aztán, hogy az időt elüssem, amíg a fesztivál igazából elkezdődött, beálltam a konyhába segíteni, ami igazán jó mulatságnak bizonyult, összebarátkoztam egy rakás jó arccal. Szóval jó mókának tűnt mindaddig, amíg meg nem kaptuk azt a két hatalmas nagy kosár paradicsomot, amit a 120 emberre tervezett vacsihoz kellett felaprítani. Addig a pontig nekem a paradicsom volt a kedvenc zöldségem. Az ebédre már nem is nagyon emlékszem, hogy volt e, meg hogy mi, de utána kezdtek el gyűlni a népek és az addigi kis család elkezdett gyarapodni. Majd megvolt az első nyitómeditáció, meg kundalini meditáció és hallgattunk egy diskurzust is Oshotól. Ezután visszamentem a konyhába, mert hogy nem találtam magamnak jobb helyet. Segítettem felszolgálni a vacsit, ami egy kicsit fura érzés volt, egyrészt benfentes lettem másrészt elég uncsi 120 adag rizs adagot kimérni. És a rizs tapad. És nem jön le a fakanálról és ha lehúzom, a tányér oldalára, akkor séf bácsi kiakad. Na de sebaj. És a sor meg nem akart elfogyni, én meg csak azon aggódtam ,hogy jut e nekem is vacsi. Aznap jutott:)
Később megérkezett Mooji. Akiről én semmit sem tudtam addig. És most is csak annyit tudok, hogy ő Papaji tanítványa és egy megvilágosodott lélek. Ami fura volt, hogy sokan csak őmiatt jöttek el a fesztiválra és azok az emberek, akik csak miatta voltak ott, nagyon furán néztek ki. Igazából olyan fejük volt mint akik kőkeményen beszívtak valami cuccot és totál el vannak szállva. Aztán meg volt egy kör, amelyik sosem tágított Moojitól. Azt hiszem mertem neki is rizst, de abban a nagy hajszában, nem igazán láttam. Őszintén szólva nekem itt egy kicsit kezdett elszakadni a cérna, mert addig a pillanatig mindenki normálisnak tűnt, viszont onnantól kezdve, azt a fura arckifejezést láttam mindneki arcán, amiért hajlamos vagyok kerülni az ilyen meditációs banzájokat. Aztán volt koncert is, ahol mindenki a földön ült, Mooji meg valami nagy karosszékben. És az egésznek, amolyan idolizáló szaga lett, hogy a kis egom, azonnal tiltakozásba kezdett és levonult a hegy tetején lévő dómból. Kifejezetten jól esett elkülönölni a holdkórosok társaságától és azt kezdtem tervezgetni, hogy szombaton fogom a sátorfám és dezertálok. Itthagyom a félnótások gyülekezetét és megyek kalandozni Portugáliába, amerre visz a szívem. Azért gondoltam, hogy pénteken még maradok, hamár bejelentkeztem sámángyógyításra, azt azért csak nem kéne kihagyni.
 |
| A fehér paca a karosszékben Mooji lenne |
Nahát eljött a péntek reggel és én valami csodálatos látványra ébredtem. El is határoztam, hogy a reggel 7 órás dinamikus meditáció helyett inkább lenyomom a csikungom itt a természet lágy ölén. És végül újfent a konyhában kötöttem ki, ahol Niravo már tüsténtkedett. Pár szó Dhyan Niravoról. Akinek a nevét csak azután tudtam meg hogy visszaértam Londonba. Addig mindenki Niravnak szólította. Csendes fiú Chile-ből. Nem tudom mit csinál, miért van itt és egyetalán kicsoda. Sokat nem beszélt, ellenben mindig megölelt, amikor épp arra volt szükségem, bár sosem kértem szavakkal, sem tettel és még azt sikerült róla kideríteni, hogy amúgy önkénteskedett a fesztiválon és valami energiagyógyítást is eszközölt Ana lábán, csak úgy spontán, mikor meglátta őt a törött 5ös metatarsusával. (Ana később jött be az életembe). És a fesztivál végén még arra jöttem rá, hogy a fura mosoly és a hunyorgó tekintet leginkább a fűnek volt köszönhető, amit szívott és nem csak a fesztivál szeretet hangulatának:) Na de attól még nagyon szeretjük őt.
Íme a reggeliosztás képekben is.
 |
| Niravo és Claudia serénykedik:) |
Oh Claudia. Ő egy 9 gyerekes anyuka. Vele is szerelem volt első látásra, majd később találtam valami hülyeséget mondani, és úgy érzem ott egy kicsit megtört a szerelmünk. De attól még nagyon jó volt hogy ott volt és minden reggel kaptam egy hatalmas ölelést tőle.
 |
| A mosogatót mindenki saját maga használta |
 |
| Ez volt a fesztivál shop |
 |
| Ez meg a fesztivál recepciója. Szerintem soha senki nem volt ott |
 |
| A zöld sátorban mentek a meditációk, a színes meg a dohányosoknak volt |
 |
| Meditációk közti henye |
 |
| Ezzel a látvánnyal valahogy nem bírtam betelni. |
 |
| És a kedvenc szandálom végleg kilehelte a lelkét. De nagyon hálás vagyok neki, bejártuk az egész általam ismert világot. 3 földrész porát hordta magán. Hálás vagyok neki, amiért ilyen jól szolgált. És magamnak is amiért nem bírtam eldönteni, melyik szandált akarom vinni, így utolsó pillanatban bedobtam még egyet. |
 |
| Mivel tükör csak egy nagyon picike volt a zuhanyzóban, nem igazán láttam magam kívülről 6 napig. Ezt a ruhácskát 2 fontért vettem itt Londonban a szomszédos carboot marketen és csak úgy magamra hánytam aznap reggel. Amire mindenki telejesen el volt bűvölve. Azt is mondták, hogy én egy vision of lovelyness vagyok. Na aztán megcsináltam egy ilyen képet, hogy mégis lássam már mi van. Hát, nem vagyok biztos benne hogy lesz rajtam még ez a ruha valaha.... |
 |
| ala naturó, hippi lettem juhuuuuuu |
Na de a nap eseményei. Az nagyon kemény volt. A legjobb. A legtöbb ezen a napon jött ki belölem.
Volt satsang meditáció, meg tribal meditáció, na az nagyon állat volt. Az abszolút az egyik kedvencem. A zene, a tánc együtt, és a zenészek egész közel jöttek hozzánk és az arcomba verték a tamtamdobot, amitől az egyes elemek még intezívebbé váltak.
Aztán jött az ebéd, amikor ismét segítettem szervírozni a kaját, azonban ma hoppon maradtunk, mert a fő fogás nem bizonyult elégnek és nekünk már a csak az előző napi maradék jutott. De legalább jutott vmi.:)
Ebéd után meg mentem a sámánomhoz utazni. És hát micsoda trip volt kérem. Le kellett feküdni, (egy bozótosban találtunk magunknak helyet), aztán rámpakolt mindenféle kristályokat és miután dióhéjban felvázoltam a bajom, elkezdett végigdobolni a testemen. Nagyon frankón lehetett érezni, ahogy a rezgések behatolnak a testembe és egy két zavaros kép után, elég komoly dolgokat láttam. Kaptam üzenetet is és egy komoly feladatot. Aztán dumiztunk erről arról én jól kibőgtem és kiüvöltöttem magamból felgyűlt kakit, még húztam egy csodálatos üzenetet tartalmazó kártyát (grace and holy spirit) és ennyi volt. Kb. fél óra vagy picit több, de nagyon komoly érzéseket kaptam tőle.
És eztuán jött a hab a tortára, amikor is megláttam mi az út, mi az a technika ami felnyitja a szívem és megtölti szeretettel. Ezután vettem részt életem első tantrameditációján. Ugye sokan a tantra kapcsán a szexre asszociáltak ugye? Nos hát ez nem egészen erről szól. Önmagunkról szól és hogy önmagunkat szeressük. Ezt egy társ által tudjuk legjobban megtenni. És olyan élményben volt részem, amit azt hiszem még sosem éreztem. Kb. az volt az érzésem, hogy ezen túl soha többet nem akarok szexelni, csak tantrázni. Annyival magasabb élményszintet ad, hogy azt elég nehéz szavakba foglalni. A szívem kinyílt és a szeretet fényes ezüst sugarakban árasztotta el a testem.
Annyira túl voltam töltve szeretettel ,hogy éreztem nem bírnék megint a konyhában tevékenykedni, ahnem nekem peszegnem kell, meg zsezsegnem és megosztanom a szeretetem. Így kezdetem el dumizni Anaékkal, akik épp a konyhában tevékenykedtek és totál le voltak sújta, mert a falafel nem sikerült, puhább lett mint kellett volna és a séf úgy ítélte, hgy teljesen fölösleges azt a kb. 500 gombócot kisütni.
Szóval Ana 22 éves dietetikusnak tanul és nagyon cuki és nem tudott táncolni, mert az 5. metartarsusát eltörte előző héten. Amúgy két belga nénikéjével volt ott a fesztiválon és nagyon cukik voltak ők is. Ellenben tisztán érződőtt, hogy mi a különbség a táborlakók és a külsősök között. Mi egy fajta szeretet lebegésben éltünk ott együtt, ők meg kívülről jöttek és magukon viselték azt a furcsa álarcot, ami elszeparálja egymástól az embereket.
Na de a vacsi tuán jött még egy hullámtető. A transdance. Elég sokat kellett várni hogy előkészüljenek a srácok, de nagyon megérte. A szemünkre kaptunk egy kötést, hogy ne lássunk és aztán egyszer csak elindult a tánc. Azt hittem tutira bele fogok botlani másokba, de mikor az elején kitártam a karom, hogy kitapogassam mekkora terem van, senkit nem éreztem magam körül. Elsőre be kell valljam bepánikoltam, hogy talán volt valami a vacsiban és most épp becsúsztam valami fura világba. De igazából csak az történt, hogy ahogy kikapcsoltam legmeghatározóbb érzékszervem a látásom, az öszes többi feléledt. És valóban átcsúsztam egy másik dimenzióba, nem is kérdés. A padló megállás nélkül hullámzott, vagy emelkedett, vagy süllyedt és én alig álltam a lábamon és aztán jöttek a sárkányok, akikkel meg kellett kűzdenem. Wowwwww. Imádom. Szerencsére van ilyen Londonban is. Ugyhogy szombaton mulatunk újra!!Juhuuuu
 |
| A piros béna ruha után másnap átváltottam a dögösre:) |
 |
| Balra Leila jobbra Ana |
Szombaton már nagyon lelkes voltam és eszem ágában sem volt lelépni többé a fesztiválról. Sőt bár kb. 2 fél 3 kor mentem aludni, még sem jelentett gondot felkelni fél 7kor és felmenni a domba a dinamikus meditációra. És nagyon klassz volt újra kiüvölteni mindent, a többi része mondjuk elég megterhelő, meg fizikailag kissé le vagyok mostanság punnyadva. De majd lesz jobb is!
Aztán azt hiszem aznap végig meditáltam a programot. Volt megint tantra workshop. Ahhh, imádom. Olyan érzéseket hozott fel, amikről nem is tudtam hogy bennem vannak. Szuperság.
Aztán lefelé sétálva megismerkedtem Leilaval. Aki aznap érkezett a fesztiválra és nagyon hálás volt, hogy dumiztam vele. És hogy bevezettem a társaságba, ezért bármikor meglátogathatom az otthonában.
És este mikor felmentünk az ünnepi koncertre épp egyikünk sem volt táncos lábú, inkább dumiztunk egyet. én már nem is tudom mit mondott nekem, de valahogy annyira felszabadító volt hallgatni, hogy mikor ő elköszönt és aludni tért, én bementem a sátorba táncolni. És micsoda tánc volt és milyen jó, hogy nem mentem én is aludni. Utána jött a full moon ünnepség, sámán dobbal énekléssel (mondhatni ugattuk a holdat) és mikor mindenki egyszerre felemelte a karját az univerzum megajándákozott minket egy hulló csillaggal. És mivel rajtam nem volt szemüveg, ezért elég homályos volt a látásom, de így is láttam ahogy lepottyant a csillag az égről és a hold viszont szív alakúvá vált. Csodás este volt. Persze mindenki agyon ölelgette a másikat és annyi szeretet áramlott ott, amennyivel ezt az egész London nevű várost el lehetne látni legalább kb. egy hónapra.
Utolsó nap is lelkesen keltem a dinamikus meditációhoz és büszke voltam magamra, hogy olyan békésen és nyugodtam feküdtem le és keltem fel, amit már nagyon régóta nem éreztem.
Aztán végig nyomtam a napot újra és a mai nap csúcsa az a két órás meditáció volt, amelyben eleinte hölgyek urak külön voltak választva, majd a végén egyesítettük a férfi női energiákat és feloldottuk az évszázados feszkókat az ellenkező nem részéről szenvedtünk el. Nos én nem annyira szabadultam el, mert előttem pont nem volt egy pasi sem akivel ezt lekommunikálhattam volna. Nem is tudom minek vegyem ezt. Lehet még nem vagyok erre kész? De a végén kaptam egy hatalmas ölelést egy öreg bácsitől és akkor elszakadt a gát. Hirtelen megéreztem mennyire hiányzik apu és az öreg úr ölelésében felfedezni véltem apu sohanem volt ölelését. Apu nem azért nem ölelgetett mert rideg lett volna. Ellenkezőleg én voltam a rideg, aki soha nem ölelgette a szüleit. Aztán egy fiatal srác is megölelt, mondanom sem kell, hogy akkor bátyám jött elő. Ővele mondjuk sokat ölelgettük egymást, míg élt. És ez a sztori rádöbbentett arra, hogy mennyire is hiányzik az életemből a bölcs öreg, akihez mindig lehet fordulni, aki ott van nekem támogatólag és szeret. Hát ezek után még kérdezem, hogy miért 10 évvel idősebb fószereket vonzok be mostanság. Most már legalább tudom. És már nem zavar. Sőt:)
 |
| Reggel fél 7es ébredés |
Aztán eljött az utolsó meditáció, ami után az egyik édes srác kapott egy új nevet Nartantól és én részese lehettem valami csodálatos beavatási szertartásnak. Ami minden sallang és díszes beszéd nélkül zajlott, megint csak a szeretet volt ott. Majd ezútán mindenki lázas búcsúzkodásba kezdett. Címcsere meg ilyesmik. Én meg valahogy elszomorodtam és elindultam lefelé utoljára arról a dombról ahol a dom állt és oly sok szép élményt szereztem. Oly sok endorfint termeltem az elmúlt 4 napban. Ahogy lefelé sétáltam azon kaptam magam, hogy olyan szomorúság költözött belém, mint amikor másnapos vagyok. Mint amikor valaki lejön az anyagról. AHogy lejöttem a hegyről éreztem, hogy jövök le az anyagról. HOgy most itt ennek vége lett és nincs több meditálás és tánc meg ének és akkor mit fogunk most csinálni? Ahogy Sam barátom mondta: beszélgetni. Na de látszott hogy mások sem akarnak még lejönni a szerről így igen hamar spontán szerveződésben ment tovább a mulatság. Este meg még egy kis privát koncertet is összehoztak a srácok. Amin nem sokáig voltam, mert a szívem inkább el akart bújni a kis sátrába és átérezni a szomorkás hangulatot, ami a fesztivál elmúltát jelentette.
Na de emléke örökké a szívemben él és a szeretet pedig soha nem szünik. Ha csak rájuk gondolok, visszajön valamicske abból a csodából ,amit átéltem és ott akkor aznap este még nem is tudtam, hogy még másnap is mennyi csodás kaland és élmény vár rám.
 |
| Niravo |
 |
| Somash-t nagyon kedveltem. Minden reggel így köszöntött: Good Morning Gyöngyi. Azon kevesek közé tartozik, aki egyszerre megjegyezte a nevem. |
 |
| Leila-val és Patricia-val |
 |
| Bár nagyon kedveltük egymást, szinte sosem beszéltünk és a nevére sem emlékszem:) |
 |
| Sam barátom és a csodálatos szemű lány |
 |
| Életkép... |
 |
| Diana és Gzsegos |
 |
| A legdrágább Nirav |
 |
| Balra Harida, aki Nartan párja, neki is köszönhető a csodás fesztivál. Leginkább a zenei része |
 |
| A kalapos úr szintén a zenét szolgáltatta |
 |
| Pratibha dán hölgy és ő is zenész. Sosem fogom azt hiszem elfelejteni, amit tanított nekünk: Through your eyes into the light, through your eyes into the eternity... |
 |
| Még egy zenész fiú, ő nagyon jól nyomta a tamtamot |
 |
| Ah őőőő az abszolút kedvencem. Ashik. Ő tartotta a tantra meditációt. És volt egy csodás táncos élményem is vele.Veszélyes fajta:) |
 |
| Az meg ott a hold |
 |
| Afterparty |
 |
| Tao |
Na aztán hétfőn némi vakarózás után, kiderült, hogy igen is megkaphatok mindent, amit akarok. Ugyanis a terv az volt, hogy megyünk a strandra páran. Aztán közben Gzsegossal kitaláltuk, hogy az utolsó vonattal visszamegyünk Faroba és ott töltjük az estét, hogy másnap ki ki elcsípje a repülőjét. Aztán volt némi kavarás, amikor is döntenem kellett, hogy beach vagy Gzsegossal kalandozni Faroban. Mivel csodálatos fejlődésen mentem át, inkább a beach-et választottam, mint hogy loholjak egy pasi után. Ellenben kb. fél óra múlva jött elém, hogy pakoljak, elintézett mindent és megyünk a beachre plusz együtt Faroba. Amire is nagyon elkezdtem nevetni, hiszen elötte ő kényszerített választásra, mondván, hogy nem lehet minden az enyém. Szóval akkor mégis. Igen is mindent megkaphatok.:)
És micsoda löket volt. Az óceán! A kék ég! A sziklák! Az új barátaim! Annyit tanultam tőlük csak figyleve, hogy mennyire könnyen hallgatnak a szívükre és mennyire könnyen teremtenek. Pl. mikor mindenki eltűnt, és Dianaval kettesben maradtunk, de már mentünk volna tovább, akkor csak rágondoltunk a többiekre és 5 percen belül mindneki, MINDENKI megjelent a láthatáron és mehettünk tovább a következő beachre. Majd kitaláltuk, hogy mi bizony egy tengerre néző étteremben szeretnénk együtt elfogyasztani az utolsó vacsorát és ez is meglett. Aztán egyszer csak feltűnt egy srác aki ott volt az Osho fesztiválon, elmesélt valami ködös sztorit, hogy eltévedt és betévedt valami elhagyott házba, ahol talált egy tarott kártyát. Na mindneki húzott egyet. Én valami nagyon jó üzenetet akartam kapni: és debauch! Pont amilyen jól éreztem magam, az is jött be. És a lenti képek csak halványan mesélik el, mennyire király volt az egész élmény!
Hogy amikor megláttam az óceánt, nekifutásból odarohantam a part szélére és volt egy olyan érzésem, hogy ha a szikla peremén elrugaszkodnék akkor csak egyszerűen elszállnék és átlényegülnék a szabadságba. De valamilyen hülye gondolat miatt végül megtorpantam.
 |
| Na ez a kép valamelyest mutatja, mekkora endorfin löketünk volt |
Nem bírtam betelni a látvánnyal.
 |
| Sam és Patricia |
 |
| A Díva!!! |
 |
| On the top of the world |
 |
| Hívtuk és jött |
 |
| A tenger Istennő |
 |
| Még egy beach még egy kis őrület |
 |
| Itt az óceán visszafolyik a folyóba és ez igen erős áramlást kelt |
És akkor eljött az utolsó vacsi ideje is, ahogy fent már írtam.
És bár kissé késve indultunk mégis időben visszaértünk a helyre, ahol Nartan szerető mosolya és a csomagjaink vártak minket, hogy elszáguldjuk a pályaudvarra, ahol kellő érzékeny búcsú után, Gzsegos és én elindultunk a civilizáció világába.
 |
| Hát elég nehéz visszaszokni:) |
Aztán rövid tervezés után kitaláltuk, hogy a tengerparton alszunk, hogy veszünk egy óriás pizzát (ami a vacsi és a reggeli is) és sört, mert utitársam elötte nap ünnepelte 34. életévét. De mivel elfelejtette eme jeles napot, ezért én ragaszkodtam hozzá, hogy utólag mindenképp megünnepeljük.
És micsoda csodás éj, a csillagok, meg a tenger. Nagyon romantikus volt. Nem is értem hogy lehetett, hogy nem akadtunk össze:) De mint mondtam, igazából lelkileg én olyan fejlődésen mentem át a fesziválon, amit nem igazán akartam lerombolni egy kényszerű dugással a tengerparton. Ennél azt hiszem sokkal magasabban rezegtünk mindketten. Elmesélhetetlenül boldogok voltunk mindketten és olyan harmónia és egység volt köztünk, amit igazából másnap a reptéren való búcsúkor értettem meg, mi is volt. Egészen olyan érzésem támadt, hogy Gzsegos egy elveszített és újra megtalált testvérem.
Másnap reggel a csoda tovább folytatodott, ahogy a világ egyik legnagyobb fürdőkáda mellett ébredtünk. A pizzánkat meg hangyák lepték el, de igazából ez nem zavart minket. Jól megreggeliztünk és le is fürödtünk és azt hiszem itt már minden lelassult és egy egész más dimenzió volt körülöttünk. Aztán elindultunk a reptér felé, de még egy jégkrém belefért, ahol persze még a narancslé is megrendelődött telepatikusan. Annyira nyitott volt a szívünk, hogy egyszerűen nem kellettek szavak. Sosem felejtem el, ahogy teljes extázisban, mint aki még sosem ivott frissen facsart narancslét ülünk a kb. 40 fokban és lassan szó nélkül szürcsölünk és minden, de minden egyes cseppjét kiélvezzük a legvégsőkig.
 |
| A hotelünk tengerparti kilátással |
 |
| Az utcso tengerpati kép |
Aztán hosszas búcsú kedves barátomtól és irány még egy utolsó kalandra Faro. A szeretet mámorában hihetetlen békében és boldogságban indultam el a városba, ahol minden úgy lett, ahogy előre elterveltem, ahogy megteremtettem maganak. 1. ingyen betaxiztam, habár a rendkívül mogorva taxisofőr végig üvöltötte az utat, ellenben a kedves angol pár, akikkel osztottam a taxit, nem engedte kifizetni a cehhet.
Aztán ahogy elképzeltem, kb. 50 lépés után rátalátam a kis portugál étteremre, ahol megettem a csodás salátám és megittam a pohár hűvös zöld borom. (Mert hogy a zöld bor a menő Portugáliában)
Aztán még kellemesen elődöngtem a városban, amikor rájöttem, hogy kéne egy ékszer egy gyöngyszemmel, mert hogy időközben rámragadt a Pearl név és az majd emlékeztet eme csodára. És ez is meglett. Majd arra gondotlam, hogy tök jó lenne találni egy lila gyűrűt. És az is meglett. Egyszerűen amikor nincs félelem bennem, a szívem nyitott és tele szeretettel és bizalommal vagyok önmagam és a világ iránt, akkor hihetetlen alkotó és teremtő erő lakozik bennem. Ezt tanultam kedves barátaimtól és a szeretet nyelvét. Hogyan kell szeretni bárkit és hogyan lásd meg a fényt a másik emberben, mert az ott van mindenkiben. Tekintet nélkül szín és nem és egyéb jellemzőkre. Soha nem fogom őket elfelejteni, a szívemben mindenki tovább kalandozik velem. Kaptam meghívást Liszabonba és Németországba is. Meglássuk. Portugália határozottan vonz. De ez egy másik sztori lesz, ha lesz. Majd kialakul. Lépésről lépésre. És ha nem, hát az sem baj. Az élet csodaszép. Úgy ahogy van.
Aztán itt van még pár kép, amit a facebookról másoktól gyűjtöttem be.
 |
| Itt épp szerettük egymást, bár így kívülről úgy tűnik, mintha mind szomorkodnák. Pedig ellenkezőleg. Hihetetlen érzés mikor átéled, hogy a többiek a te részed és te az ő részük vagy. Egyszerre lélegzel velük ,mert egy hatalmas és erős több lábú, karú entitássá nősz, ahol elveszik minden határod, amit addig ismertél. |
