Freedom

hm. szabadság. mint kiderült a mai kis ülésemen a pszicholgusommal (mert járok kéthetente) bezony a szabadásgom nagyon fontos. nem mintha eddig nem tudtam volna, de van egyfajta aspektus, amire csak ma jöttem rá az ő segítségével. hogy milyen is a tökéletes pasi számomra. nos elég egyszerű. nem lóg rajtam naphosszat, de ott van ha baj van és főz nekem levest ha beteg vagyok. mindezért cserébe semmit sem kér. és az sem baj ha nem lakunk mindig együtt. wow. mindig azt hittem kapcsolatfüggő vagyok, de ahogy visszanézek hát elég izgalmas rájönnöm, hogy minidg olyan apsiaim voltak akik nincsenek ott velem igazán akármilyen oknál fogva is. pl. az első férjem állandóan túlórázott, ha hazajött, akkor meg dögfáradt volt és elnyúlt a hálószobában, vagy az otthoni macjét böködte. aztán svéd nagy szerelem: távkapcsolat. amíg ő akarta hogy költözzek hozzá, addig be voltam szarva itthagyni Londont egy svéd faluért, amikor meg nem akarta már hogy odaköltözzek hirtelen én akartam magam rávarrni. aztán jött második férjem ,aki véletlenül sem azokon a napokon vagy később órákban dolgozik, mint én, így tutira nem kell együtt töltenünk az időt. igen ám csak 2es számú férj januártól rendes hétfőtől péntekig 9től 6 ig fog dolgozni. jajjjj. és akkor itthon lesz minden nap? és akkor esténként foglalkozni kell vele? meg a lelkével? mert ő aztán igényli. jajjj. nem elég nem nekem a kis babino a hasamban? még egy valaki aki függ tőlem???
soha soha életmeben nem tudtam, hogy bárkinek is fontos lennék, hogy bárkinek is szüksége lenne rám. végül is soha senki nem mondta. olyan családban nőttem fel, ahol az érzelmeket nem nagyon fejezték ki, aztán az első férjem se volt épp szószátyár. miután a svéd pasim bemondta az unalmast nyilván való volt, hogy neki sem voltam fontos. erre itt van második férj és mást sem hallok, mint hogy mennyire fontos vagyok neki és mennyire szüksége van rám. erre én meg bepánikolok. és hogy még jobb legyen a sztori azt hiszem nem vagyok nagyon kedves vele. pedig mennyire igyekszik...